Elton Acolatse: Nagyszerű csapat alakul Diósgyőrben

A DVTK - FTC mérkőzés előtt

- Július végén érkeztél, hogy érzed magad néhány hónap elteltével?
- Jól érzem magam Diósgyőrben, boldog vagyok, mert a DVTK-ban játszok, és Miskolcon élek. Nagyszerű csapat alakul, mindenki pozitívan viszonyul a többiekhez, jó személyiségű emberek gyűltek össze az öltözőben. És ha az öltözőben jó a hangulat, azt ki tudjuk vinni a pályára. Emellett természetesen mindenki hajlandó kemény munkát végezni, és segíteni a társakat, aminek mindig megvan az eredménye.

- Kilenc mérkőzéssel a bajnoki rajtot követően hogyan látod a DVTK idei szereplését?
- Jó munkát végzünk, de még nem járunk ott, ahol szeretnénk. Minden egyes mérkőzésen egyenletesen jó teljesítményt kell nyújtani ahhoz, hogy igazán jó csapatnak nevezhessük magunkat. Sok munka, sok gyakorlás vár még ránk, és akkor meg tudjuk nyerni azokat a meccseket is, amiken most is volt esélyünk, de végül mégis pont nélkül maradtunk. Legutóbb, az Újpest ellen például tucatnyi lövéssel próbálkoztunk csak a 16-oson belülről, mégsem találtunk be egyszer sem. Amennyiben hatékonyabbak leszünk, akkor még előrébb léphetünk a tabellán. 

- Enyhíti valamelyest a vereség miatti szomorúságot, hogy legalább jól játszott a DVTK?
- A profi labdarúgás az eredményekről szól, először mindenki a tabellát nézi, hány pontot gyűjtött egy csapat, és hol áll ezzel. Örömteli, ha jól játsszunk, ám ennek győzelmekkel kell párosulnia. És ezt kell jól a fejünkbe vésni minden mérkőzés előtt. 

- Akkor lássuk a tabellát! A DVTK jelenleg a 4. helyen áll 5 győzelemmel, 1 döntetlennel és 3 vereséggel, és 16 pontot gyűjtött. Elégedett vagy ezzel?
- Ha a Paks elleni meccsre gondolok, ahol döntetlent játszottunk egy kemény ellenféllel, pedig nyerni kellett volna, illetve az előbb említett Újpest elleni meccs, ahol minimum egy pontot érdemeltünk volna, ha nem győzelmet… Ezzel nem azt akarom mondani, hogy elégedetlen lennék, de az elhullajtott pontokkal még előrébb tartanánk, és még előkelőbb pozíciót foglalnánk el.

- Nem kifogásokat keresve, de tény, hogy a feljutást követően vadonatúj csapat épül Diósgyőrben. Megnehezíti ez a dolgotokat?
- Természetesen egy-két új játékosnak mindig könnyebb beilleszkedni, mert csak alkalmazkodni kell a többiekhez, amiben a régiek tudnak segíteni. Mi egy vadonatúj csapat vagyunk, amelyik most áll össze, de az edzői stáb jól nyúlt hozzánk, és mi is jól reagáltunk erre a helyzetre, mindent elkövetünk annak érdekében, hogy minél hamarabb összeérjünk. Szerencsére jönnek az eredmények is, ami visszajelzést ad arról, hogy jó úton járunk. 
Kuznyecov Szergejnek nagyon tiszta elképzelése van arról, hogy milyen játékot szeretne a pályán látni, és ezt érthetően tudja átadni nekünk. Neki, és a teljes stábnak is köszönhető, hogy ilyen gyorsan látható a közös munkánk eredménye.

- Számodra melyik tetszik jobban, amikor az edző nagy szabadságot ad a pályán, vagy amikor részletes taktikai utasításokkal lát el?
- Persze könnyebb úgy játszani, hogy ha nincs semmilyen megkötés, és én dönthetek minden helyzetben, ugyanakkor sokszor jól jönnek az edzői utasítások. A Mester nem korlátoz, de pontosan tudom, hogy mit vár el tőlem, és mit kell tennem annak érdekében, hogy a csapat hasznos tagja legyek. 

- DVTK összes idei bajnokiján csereként léptél pályára. Amióta ötöt lehet cserélni, számít még egyáltalán, hogy ki kezd és ki a csere?
- Szerintem minden igazi labdarúgó a kezdőcsapatba vágyik, így én is. Így jelenleg csereként kell várni az alkalomra, és ha eljön, akkor két kézzel kell megragadni.  Szerencsére jó a csapat, jobban játszunk, mint azt sokan várták, ilyenkor az edzők nem szokták cserélgetni a játékosokat. Szóval most is boldog vagyok, hiszen minden mérkőzésen pályára léptem, de várom a lehetőséget, és addig is a rendelkezésre álló idő alatt kell megmutatni, hogy mire vagyok képes, és milyen hasznos tagja vagyok a csapatnak. Egy gól és egy gólpassz eddig a mérlegem, de még több van bennem. 

- A DVSC elleni mérkőzésen egészen közel jártál ahhoz, hogy kezdőként lépj pályára, de … Mi történt pontosan?
- Igen, a Debrecen elleni rangadón megkaptam a lehetőséget, de a bemelegítés során nem éreztem jól magam. Akkoriban végigfutott az öltözőn valami vírus, többen is hagytak ki edzést, mérkőzést kisebb megbetegedés miatt. Ezért a stáb a biztonság kedvéért úgy döntött, hogy inkább a kispadon kezdjek, pedig nagyon vártam a meccset. Az élet igazolta a döntést, hiszen jól játszott a csapat, és 2-0-s előnyre tett szert. A mérkőzés hajrájára jobban lettem, tudtam vállalni a játékot, és megszereztem az első bajnoki gólom. Ráadásul egy nagyon fontos gólt, mert nyomott a Debrecen, és ezzel sikerült lezárni a meccset, és bebiztosítani a győzelmet.

Elton Acolatse (Fotó: Szabó Krisztián)

- A III. Kerület elleni kupameccsen sokszor szó szerint állva hagytad a védődet, de a bajnokságban is többször láttuk, hogy mennyire gyors és dinamikus vagy.
- Ilyen géneket örököltem, amit próbálok kihasználni a mérkőzéseken. Keresem az egy az egy, az egy a kettő elleni párharcokat, hogy egy gyors mozdulattal vagy egy csellel nyert előnyből gólt lőjek, vagy kiszolgáljam a kapu elé érkező társakat, mint például Lukit (Lukács Dániel - a szerk.) Zalaegerszegen. De akkor sem vagyok bajban, ha távolról kell lőni, a DVSC elleni is a 16-oson kívülről találtam be, bízom benne, hamarosan jönni fog a következő gól, talán már vasárnap is.

- Apropó! Ki a gyorsabb, Lukács Dániel vagy te?
- Jó kérdés! Csak azt tudom, hogy Luki rendkívül gyors, de én is. Talán egy futóversenyt kellene rendezni, hogy eldöntsük (nevet - a szerk.).

- A Gólöröm egyik korábbi számában Bitok Stephen elmagyarázta, hogy mennyivel másképp kell játszania bal oldali védőként, ha előtte a balszélső befelé húzódik a támadásoknál, mintha közvetlenül a vonal mellett helyezkedik.
- Én klasszikus szélső vagyok, aki a vonal mellett játszik, ám amiatt, mert jobblábas vagyok, könnyen tudok balról befelé húzni. Ezzel teljesen el tudom bizonytalanítani a védőmet, aki nem tudja, hogy mire számítson. Ugyan korábban sokat játszottam a jobb oldalon, éppen ezért mégis jobban érzem magam a balon.

Elton Acolatse (Fotó: Szabó Krisztián)

- Tegyünk egy kanyart a pályafutásod irányába. Hogyan kezdődött a karriered?
- A szüleim Ghánából érkeztek Hollandiába, édesapám amatőr szinten focizott otthon, anyukám pedig korfballozott. Én vagyok az első profi sportoló a családban, hamarosan az unokatestvérem követhet, aki szintén az Ajaxban nevelkedett. Hollandiában születtem, és az amatőr DCG Amsterdam csapatában kezdtem focizni ötévesen, majd felfigyeltek rám az Ajax játékosmegfigyelői, és nyolcéves koromtól már az akadémián tanultam a focit. 

- Az Ajax akadémiája kétségtelenül az egyik legjobb a világon. Mennyit érzékeltél ebből gyerekként?
- Az már akkoriban teljes mértékben átjött, hogy a csapattársak mindegyike egyformán jól bánik a labdával, és rendkívül gyorsan futnak és gondolkodnak. Rendszerint a bajnoki címért küzdöttünk, és a világ legnagyobb korosztályos tornáin szerepeltünk, a holland U17-es válogatottal pedig megnyertük a korosztályos Eb-t 2012-ben. A fölöttünk lévő korosztály tagjai fokozatosan épültek be az első csapatba. 

- Te viszont nekivágtál a nagyvilágnak.
- Amikor eljött az ideje, akkor Belgiumban mutatkoztam be a felnőttek között, majd leigazolt az akkoriban sokadik aranykorszakát kezdő Club Brugge, ahol viszont sérülések akadályoztak, így kölcsönben folytattam, szintén Belgiumban. A következő lépcsőfok az izraeli Hapoel Be’er Sheva csapata volt, a színeikben léptem ki először az európai kupaporondra. Sikerrel vettük az Európa Liga selejtezőit, majd a csoportkörben a Slavia Praha és a Bayer Leverkusen ellen gólt is szereztem. Egy rövid ideig Törökországban játszottam, majd visszatértem Izraelbe, most pedig itt vagyok Diósgyőrben.

- Feltételezem, több ajánlat közül is választhattál, mi szólt a DVTK mellett?
- Az elmúlt években rendre érkeztek megkeresések Magyarországról, ezért bizonyos fokig képben voltam az OTP Bank Ligát illetően, de egyikre sem bólintottam rá egész most nyárig. A DVTK egy olyan képet vázolt fel nekem, ami kellően vonzónak bizonyult, illetve a szurkolótáborról látott videók, a létesítmény, és Kuznyecov Szergejjel a csapat játékáról folytatott megbeszélések meggyőztek. 

- Ezúttal a bajnoki címvédő FTC érkezik Diósgyőrbe. Mit vársz a találkozótól?
- A listavezető elleni találkozó minden bajnokságban kiemelt mérkőzés, ahol le lehet mérni, hol járunk a magunk elé kitűzött cél eléréséhez vezető úton. Eddig sem lazsáltunk, de az biztos, hogy még inkább rálépünk a gázra, és kiadunk mindent magunkból. Hazai pályán játszunk, mindent megteszünk a győzelemért. Ehhez az első pillanattól kezdve élesnek kell lenni, a szabályok adta kereteken belül agresszívan kell játszani, és meg kell mutatni, hogy minden ellenfelünkhöz hasonlóan tiszteljük őket, de nem ijedünk meg a Ferencvárostól, mert éppen ők állnak az élen. Hátunk mögött áll a csodás közönségünk, és a segítségükkel győzni tudunk, mert jó csapatunk van.

Elton Acolatse (Fotó: Szabó Krisztián)

A DVTK - FTC mérkőzés után

- A meccs előtt alaposan kielemeztük, hogy a jobb vagy a bal szélen érzed jól magad, erre az FTC ellen középen kaptál lehetőséget (az viszont nem változott, hogy ismét csereként). Hogy érezted magad ebben a szerepkörben?
- Továbbra is azt mondom, hogy szélső vagyok, de a középcsatár posztján is tudok játszani, ha a stáb azt kéri tőlem. Ezúttal Bright (Brigth Edomwonyi - a szerk.) helyett álltam be. Ő magasabb és erősebb nálam, nagyszerű munkát végzett, igyekezett megtartani a labdát az ellenfél nagydarab védőinek szorításában. Ezzel szemben én inkább a szabad területeket támadtam, és a gyorsaságommal próbáltam megverni a védőket.

- Milyen volt a mérkőzés belülről?
- Jó meccset játszottunk! Tudtuk, hogy a Ferencváros jó csapat, amit vasárnap is bizonyítottak, de a mi teljesítményünket sem érheti panasz. A mezőnyjáték mellett több helyzetet is kialakítottunk, elég csak Pernambuco ziccerére gondolni vagy Klimovich fejesére. Ennek ellenére sajnos veszítettünk, de az irány jó, folytatni kell a munkát, és akkor a visszatérünk a győzelmek útjára.

- A következő héten két bajnoki és egy kupameccs vár a DVTK-ra, mit vársz ezektől a találkozóktól?
- Valóban három találkozó vár ránk, de számunkra mindig a következő meccs a legfontosabb, arra próbálunk maximálisan felkészülni. A stáb ismét alaposan kielemezte az Fehérvárt, nekünk pedig mindent bele kell adni a pályán, mert három ponttal gazdagabban szeretnénk hazatérni.