Felébredt az alvó oroszlán

- Alig 19 évesen milyen érzés góllal debütálni az NB I.-ben?
- Ezt nehéz szavakba önteni, még most sem fogtam fel, hogy milyen pozitív élmények értek az elmúlt héten. Fiatal vagyok, de helyén kezelem a dolgokat. Nem járok a fellegekben, továbbra is keményen dolgozom, mert tudom, hogy hosszú
távon csak így lehetek profi futballista, így tudok csak eredményt elérni.

- Hogy telt a Debrecen elleni találkozót követő néhány óra?
- A mérkőzés után megnyitottam a telefonom, amiben rengeteg üzenet és hívás várt. Ezzel azonban akkor nem tudtam, és nem is akartam foglalkozni, próbáltam egy kicsit megnyugodni, pihenni. Őszinte leszek: egy órával a lefújás után kikapcsoltam a készüléket, ami egészen az NB III.-as mérkőzésre történő utazásig úgy maradt. Később voltak akadások, fagyások a telefonon, mert nehezen dolgozta fel a sok üzenetet.

- Gondolom, azért jól esett.
- Természetesen. Ezúton is köszönöm a szurkolóknak, a felnőtt és az NB III.-as együttes stábjának és a mögöttem dolgozóknak is. A szakmai igazgatónknak, és természetesen az NB I.-es csapat játékosainak is, akik a beilleszkedés kapcsán mindvégig hatalmas segítséget nyújtottak.

- Korábban még keretben sem voltál, ezért a szurkolók jelentős része még nem ismer. Mit kell tudni Fekete Vincéről?
- Lassan most már hat esztendeje a DVTK Labdarúgó Sportakadémián foglalkoznak velem a sportszakemberek, előtte pedig kisgyermek- ként Nyíregyházán kezdtem a focit. Éppen ezért teljesen úgy érzem, hogy diósgyőri nevelés vagyok. Az U15-ös csapatba érkeztem, és tisztán emlékszem, hogy a születésnapomon, július 9-én jelentkeztem először edzésre. Ez az idő- pont egybeesett a középiskolai tanulmányaim megkezdésével, az elmúlt években már a tanulmányaimat is Miskolcon végzem.

- A DVTK utánpótlásában tehát már öt idény töltöttél el, ami jelentős időnek mondható. Ebből a szempontból lehet mérleget vonni?
- Persze, lehet, de még mindig utánpótláskorú labdarúgónak számítok. Mint mindenki másnak, nekem is voltak hullámvölgyeim, szerintem ez a futball velejárója. Az akadémia szakembereitől azonban mindig nagyon sok segítséget kaptam, hogy ezekből az időszakokból ki tudjak jönni. Az első edzőm a Diósgyőrnél Szentiványi József és Jordán András volt az U15-ben, egy évvel később pedig Szakál Csaba irányította csapatunkat. U17-ben Miskei Attila és dr. Molnár Krisztián vezette a korosztályt. A nagyobb akadémiai együtteseknél pedig Vincze Richárddal, Miskei Attilával és Szamosi Tamással dolgozhattam, dolgozhatok együtt.

- Mindig csatárként számították rád az éppen aktuális korosztályban?
- Volt egy rövid kitérőm. Az U16-ban néhány mérkőzés erejéig a középpályán balról játszottam befelé, de jobban szeretem azt, amikor háttal vagyok a kapunak, centerként, befejező támadóként osztják rám a szerepet.

- A feltörekvő akadémisták között sem voltál igazán a reflektorfényben, egy kicsit a háttérben megbújva robbantál be a DVSC ellen.
- Korábban többször hallottam magammal kapcsolatban, hogy későn érő labdarúgó típus vagyok. Az oroszlán tehát eddig aludt, úgy tűnik, most ébredt fel. Nincs ezzel semmi probléma, hiszen mindenkinek megvan a saját útja. Az NB I.-es keret tagságtól természetesen nagyon motivált lettem, hiszen egy nappal a meccs előtt még az NB III.-es találkozóra készültem. Villámgyorsan nagyot fordult velem a világ, de igyekeztem mindennek megfelelni, és mindent úgy csinál- ni, hogy a vezetőedző és a stáb kérte. Boldog vagyok, hogy sikerült.

- Edzéseken azért többször szerepeltél a fel- nőttek között. Az ott elvégzett munkád is figyelemfelhívó lehetett?
- Nagyon bízom benne, hogy igen, hiszen mindig igyekeztem a maximumot nyújtani. Edzettem már fent az előző szak- mai vezetés idején is, de akkor még nem jött el a bemutatkozás ideje. Szerencsére most viszont már igen, arra viszont tényleg álmomban sem mertem gondolni, hogy így sikerül.

- A DVSC ellen negyedórával a vége előtt álltál be, volt benned drukk?
- Ezt igyekeztem letudni a bemelegítés alatt, hiszen egy NB I.-es meccsen arra nincs idő, hogy az ember a körülményekkel foglalkozzon. Fantasztikus érzés volt ennyi ember előtt futballozni, de csak arra figyeltem, hogy a rám bízott fel- adatot a lehető legjobban elvégezzem.

- … és akkor elérkezett a mérkőzés 90+4. perce.
- Szabó Levente meghúzta a jobb szélen, én ekkor csak arra összpontosítottam, hogy minél hamarabb a kapu közelébe érjek. A lapos beadás egy kicsit mögém jött, de szerencsére össze tudtam szedni. Ekkor láttam, hogy Megyeri jön ki, és van mellette hely. Sikerült el gurítanom úgy, hogy a labda végül a hálóban kötött ki. Leírhatatlan, fantasztikus érzés volt, biztos, hogy néhány pillanat ki is esett a tudatomból. Azt láttam, hogy a többiek rohannak felém, rámugrálnak, aztán hosszú ideig levegőt sem kaptam. Biztos, hogy amíg élek, emlékezni fogok erre a gólra, erre az estére.

- A debütálás tehát álomszerű volt, de hogyan tovább?
- Ahol számítanak rám, ott kell a lehető legjobban teljesíteni. Nagyon fontos feladatok várnak ránk, és személy szerint rám is az előttünk álló hetekben. Számomra ezek a fontos találkozók jelentik a motivációt, nagyon szeretem, amikor tétért, nagy jelentőségű bajnoki pontokért kell harcolni. Az NB III.-as csapattal feljebb kell zárkóznunk a táblázaton, mert az őszihez képest játékban nagyon sokat léptünk előre az eredményekben viszont ez nem mutatkozik meg. Van még öt forduló ahhoz, valamelyest kiegyenesítjük a szezont. Ezek után én is góllal, gólokkal szeretném segíteni a társakat, Ami pedig a felnőttet illeti: természetesen a múlt heti gólom egyáltalán nem azt jelenti, hogy automatikusan helyen lenne a csapatban. Ugyanúgy keményen fogok dolgozni, mint eddig, mert az a célom, hogy további játékperceket kapjak a mestertől.

- A saját önbizalmad szempontjából mit jelentett ez a gól?
- Csak pluszt adhat nekem, hogy hatezer ember előtt a keleti rangadón be tudtam találni. A legfontosabb azonban, hogy jövőben is a földön maradjak, helyén kezeljem a dolgokat, mert csak így futhatok be sikeres, profi karriert.

- És milyen volt a második találkozó?
- Nagyon örülök, hogy a Kecskemét ellen is bizalmat kaptam, nem is bíztam abban, hogy egymás után két élvonalbeli mérkőzésen is játszani fogok. Ugyanazzal a mentalitással játszottam, mint legutóbb, igyekeztem betartani az edzői utasításokat. Teljesen más érzés már másodszor is pályára lépni, sokkal felszabadultabban játszottam, és talán néhány szurkoló megjegyezte a nevem is az első mérkőzést követően. Mindig is arra koncetráltam, és a jövőben is fogok tenni, hogy bármennyi játékpercet is kapok, azt próbálom a legjobban kihasználni, és mindent megtenni a csapat sikeréért.

- Sokat nem pihentél a KTE elleni találkozót követően, mert másnap már Tiszafüreden játszottál a DVTK II F4R színeiben.
- Nagyon fontos mérkőzést játszottunk vasárnap, ahol a csapat mentalitásból jelesre vizsgázott, a védelmünk kitűnően állt a lábán, támadásban azonban elmaradt a gól, pedig én is lőttem egy hatalmas kapufát.

- A debütálásodkor 5-3-ra nyert a Diósgyőr a Debrecen ellen, a második mérkőzésen pedig döntetlent játszott a Kecskeméttel, azaz veled veretlen a csapat. Lehet ezt folytatni az Újpest ellen is?
- Ha én vagyok a kabala, akkor remélem, minél tovább kitart ez a forma. Újpestre egyértelműen győzni megyünk, és nagyon bízom benne, hogy három ponttal gazdagabban utazunk haza.