- Eltelt néhány nap a bajnokság befejezés óta, a szurkolók többsége még mindig csalódott a befejezés miatt. Te tudod már reálisan értékelni az egész évet?
- Teljes mértékben meg tudom érteni a szurkolók csalódottságát, mert az elmúlt években csak a bennmaradás öröme jutott nekik, idén pedig a hitet és a reményt adtunk, hogy olyan eredmény ér el a csapat, amire méltán büszke mindenki.
Nincs annál rosszabb, mint amikor valamit nagyon szeretne az ember, esély is mutatkozik rá, de mégsem jön össze. Imádom a gyerekeimet, akik mind nagyon okosak, de tavaly matektanárként nagy csalódást jelentett, hogy mind a két kislányom csupa ötös bizonyítványát egyaránt a matematika négyes rontotta el. Ennek ellenére pont ugyanúgy szerettem továbbra is őket, és idén ki is javították. Ugyanez igaz a csapatomra is, a szurkolók imádják őket, és legalább ennyire bízom a javításban.
Ahogy többször elmondtam, stabil középcsapatot akartam formálni a DVTK-ból, ami az én definícióm szerint egy olyan, 5-8 helyen záró csapat, amelyiknek nincsenek kiesési gondjai. Három fordulóval a vége előtt matematikailag is biztosítottuk a bennmaradást, ezzel a második feltétel megvalósult, az elsőtől viszont elmaradtunk. A mezőny kiegyensúlyozottságát mutatja, hogy az 5. helytől - még egy ilyen rossz zárással is - mindössze egyetlen győzelemmel csúsztunk le. A számokkal nem lehet vitatkozni, mégis azt mondanom, a 9. hely nem a csapat valós tudását tükrözi.

- Hogyan értékeled a teljes bajnokságot? 
- Három részre osztom az idényt. Miután átvettem a csapatot az utolsó helyről indultunk, és fel kellett építeni a játékoskerethez igazított játékfilozófiát, össze kellett rakni a védekezést. A vonal felett teleltünk, ezért jónak ítélem az őszi teljesítményünket. Ráadásul szakítva a “hagyományokkal” elkezdtük idegenben is gyűjteni a pontokat. 
A téli felkészülés jól sikerült a ciprusi edzőtáborban, a kényszerszünetig a legtöbb pontot szereztük, a legtöbb gólt lőttük. Minden elfogultság nélkül csillagos ötöst érdemel a csapat ezért az időszakért. A visszatérést követően azonban kétségtelenül rosszul teljesítettünk, tanáremberként erre elégtelennél jobbat nem tudok adni. Azonban végül mégsem mi buktunk meg, hanem a DVSC és a Kaposvár, mert ahogy az iskolában, úgy a bajnokságban is az egész éves teljesítmény alapján értékelik az évet, még ha a szurkolókban és bennünk is az utolsó mérkőzések eredménytelensége a legélénkebb emlék jelenleg.  
 


- Mi történt a kényszerszünetet követően?
- Sok mindent felsorolhatnék, ami magyarázkodásnak tűnne, ezért csak a három legfontosabb okot említem. 
Taktikai oldalról megközelítve, a járvány előtti időszakban igyekeztünk már a támadó térfélen letámadni az ellenfelet, ami természetesen rengeteg energiát igényelt a labdarúgóktól. Az újraindulást követően viszont a sűrű program miatt spórolni kellett az erővel, és fel kellett adni ezt jól működő játékot, így sokkal közelebb, a kapunktól 30-40 méterre húztunk védővonalat. 
A másik, hogy a téli felkészülés során sikerült olyan taktikai kommunikációt kialakítani a csapattagok között, ami sorra szállította az eredményt, hat mérkőzésen keresztül nem is kellett változtatni az összeállításon. Még a Mezőkövesd és az FTC ellen is csak egyet-egyet kellett cserélni - az sem véletlen, hogy éppen ez a két mérkőzés nevezhető vállalhatónak, amikor egy hetet tudtunk készülni -, ezt követően a vasárnap-szerda-vasárnap ritmusban viszont képtelenség lett volna változtatás nélkül játszani, akkor már az edzés- és a meccsteljesítmény helyett a fizikai teljesítmény határozta meg, ki kerül be a kezdőbe. Az odafigyelésünknek köszönhető, hogy talán az egyedüli csapat vagyunk, ahol nem is szenvedett egyetlen játékos sem izomsérülést.
Harmadszor, az a három csapat, a DVTK, a Mezőkövesd és a DVSC nyújtott önmagához képest gyengébb teljesítményt az újraindulást követően, amelyik játéka a legtöbb magas intenzitású futást, a legtöbb kontrajátékot, a legtöbb hosszú sprintet tartalmazza. E három csapat játékosai tudtak legkevésbé regenerálódni a mérkőzések közti rövid időben, ami megmutatkozott a teljesítményben. Magunkról nem beszélve, biztos vagyok benne, hogy ha megszakítás nélkül az eredeti menetrend szerint ér véget a bajnokság, akkor a Mezőkövesd nagy valószínűséggel megszerzi a bronzérmet, míg a DVSC nem búcsúzik az élvonaltól.

- A bajnoki hajrá gyengébb eredményi miatt kevesebb szó esik a saját nevelésű fiatalokról, akik a korosztályos válogatottak után az NB I.-ben is megmutatták tehetségüket.
- Ahogy beszéltünk róla, stabil középcsapatot akartam faragni a DVTK-ból, illetve ezzel párhuzamosan a fiataloknak akartam minél több játéklehetőséget adni. Kiváló munkát végeznek a kollégáim a DVTK Labdarúgó Akadémián, több tehetséges saját nevelésű játékos is komoly mennyiségű játékpercet kapott az idei bajnokságban. Hogy tehetségből élvonalbeli játékosok legyenek, ahhoz sokat kell felnőtt bajnokságban játszani, ami egy védő számára mindig nehezebb, mert könnyebb szemet hunyni egy elpuskázott helyzet fölött, mint egy góllal végződő hibán. Büszke vagyok arra, hogy Orosz Donát Mezőkövesden úgy játszott az akkor sziporkázó, és dobogóért hajtó csapat ellen, hogy nem kaptunk gólt, vagy Szűcs Kornél úgyszintén a Mezőkövesd ellen, hazai pályán úgy debütált középső védőként, hogy megint nem kaptunk gólt. Korbély Kristóf főleg ősszel kapott több lehetőséget, és ha egy kicsit rutinosabb lesz, akkor a gólok és gólpasszok is jönni fognak. Egy igazi csapatba kellenek a fiatalok, az akadémistáknak kell a jövőkép. 
Minden klubhoz hozzátesz, Diósgyőrben pedig kifejezetten fontos, hogy a szurkolók a “saját” fiait, a miskolci, borsodi, észak-magyarországi srácokat lássa piros-fehér mezben. Velük kapcsolatban soha nem merül fel a kérdés, megtettek-e mindent a DVTK címeréért.


- Ha majd egyszer az unokáidnak mesélsz a diósgyőri munkád kezdetéről, az első évről melyik mérkőzést fogod felemlegetni?
- Gondolkodás nélkül az Újpest ellenit mondom.

- De melyiket?  Idegenben 2-0-ra, itthon 2-1-re győztünk. 
- A kényszerszünetet megelőző utolsó hazai mérkőzést, ahol az kiváló eredményeinknek köszönhetően mindenki kötelező jelleggel várta el tőlünk a győzelmet. Ilyen előzmények után a csapat magabiztosan szállította a három pontot. És ami a legfontosabb maradéktalanul kiszolgáltuk a közel nyolc és fél ezer fős közönséget, akik nem a jónevű ellenfél, hanem miattunk váltottak belépőjegyet. Diósgyőrben nem nézők járnak meccsre, hanem szurkolók, ennek megfelelően fantasztikus volt a hangulat, örökre emlékezni fogok erre a 90 percre. Ez a legnagyobb elismerése a munkánknak, az első mérkőzésemen 3000, azon a márciusi délutánon pedig majdnem háromszor ennyi ember szurkolt nekünk. És a székesfehérvári döntetlen utáni hétvégén a 3. helyezett Mezőkövesd és a 4. DVTK rangadójára, ha nem áll meg a bajnokság, majd nem erősen korlátozott létszámú közönség léphet be a stadionba, akkor kockázat nélkül állíthatom, minimum tízezer szurkoló előtt játszunk.
Szerencsére emellett is számtalan szép emléket tudok felidézni. 1979 után nyert ismét négy góllal idegenben a DVTK, legutóbb 14 éve született diósgyőri siker idegenben az Újpest ellen, és most újra nyertünk. De folytathatom, sorozatban hét idegenbeli mérkőzésen maradtunk veretlenek, és ez a sorozat az Üllői úton szakadt meg úgy, hogy másként is alakulhatott volna. Ez egy fiatal csapat, szurkolóinkkal együtt szép jövő áll előtte, biztos vagyok benne, hogy jövőre jobb szájízzel beszélünk a bajnokságról.


- Mit tanultál ebben a bajnokságban?
- A megkezdett közös útnak csak az elején járunk. A koronavírus megjelenése előtti időszakban úgy tűnt, csak apró módosításokat kell végrehajtani, mert a télig felépített alapokra építkezve tavasszal előrébb tudtunk lépni. Ezt követően azonban kibukott több olyan hiányosság, amit fejleszteni kell a komolyabb célok megvalósítása érdekében.
Nagyon sokat tanultam az elmúlt évben leginkább arról, hogy a közösség erejét, szeretetét hogyan lehet felhasználni, hogyan lehet élni, és nem visszaélni vele.

- Idény közben érkeztél, és ugyan történt erősítés menet közben is, most következik az első nyári szünet, amikor át lehet formálni a keretet. De szükség van erre?
- A bajnokság kezdete óta nagymértékben átalakult a játékoskeret, összesen 13 labdarúgó játékjogát értékesítette a DVTK (Tajti Mátyás, Tamás Márk, Prosser Dániel, Bacsa Patrik), vagy szerződést bontott velük a klub (Martin Juhar, Yannick Ndzoumou, Ismaïla Ousman, Branko Mihajlović, Szabó Bence), vagy kölcsönbe kerültek (Zsolnai Richárd, Tóth Barnabás), vagy éppen a DVTK tartalék keretébe (Ternován Patrik, Óvári Zsolt), majd a hajrában még kettővel kevesebben lettünk (Dušan Brković, Haris Tabaković). Ez nem csak mennyiségileg sok, hanem kulcsembereket is vesztettünk, nem véletlen, hogy például a magyarnál előrébb rangsorolt lengyel bajnokságban már meg is hosszabbították Tamás Márk szerződését. 
A többségi tulajdonos Leisztinger Tamásnak - akinél jobban senki nem akarja a DVTK sikerét - és a klubvezetésnek köszönhetően nyolcan érkeztek (ősszel Rui Pedro, Iszlai Bence, Mirko Ivanovski; télen Hysen Memolla, Kiss Tamás, Egerszegi Tamás, José Cortés és Molnár Gábor). Volt, aki sikeresebb szezont tudhat a háta mögött, négyen beépültek a kezdőcsapatba is, míg mások sérülés vagy egyéb okokból kevésbé, de mindenki átérezte, mit jelent a DVTK labdarúgójának lenni, és mindent megtettek a sikeres szereplésért.  
A nyári átigazolási szezonban az a célunk, hogy együtt tartsuk a keretet, és ahol szükséges, ott minőségi labdarúgókkal erősítsünk. Kiss Tamás és Egerszegi Tamás kölcsönben szerepelt nálunk tavasszal, nem csak rajtunk múlik a szerződés véglegesítése. Minimum 4-5 új játékos szükséges ahhoz, hogy a keret erősödjön, ami nem csak a csapat érdekét szolgálja, hanem a fiatalok fejlődését is segíti, hiszen az edzéseken tudnak kitől tanulni. Hegedűs János és Gheorghe Grozav már a mi labdarúgónk, velünk kezdi meg a felkészülést, melléjük keresünk hasonló kvalitású labdarúgókat.


- Egy vasárnapi ebéddel hivatalosan is lezárult az idény, hogyan telik az idő az augusztus 15-i rajtig?
- A keret minden tagja kihajtotta magából a maximumot, és felhasználta az utolsó energiáit is, ezért két hét teljes pihenőt kaptak. Sok szempontból különleges idényen vagyunk túl, belegondolni is rossz, hogy például Hysen Memolla mindössze kétszer tartotta karjában féléves kislányát a határzár és a repülőjáratok leállítása miatt, de mások is sokáig csak Skype-on látták szeretteiket. Most viszont ismét együtt lehetnek. A játékosok egy feladatot kaptak a szünetre, töltsék fel az akkumulátorokat, és fizikailag frissen, győzni akarással telve térjenek vissza a felkészülés kezdetére, ami július 13-i héten felmérésekkel indul. Benczés Miklóssal pedig azon dolgozunk, hogy megtaláljuk a hiányposztokra azokat a labdarúgókat, aki ideális esetben már a felkészülés kezdetétől velünk dolgoznak.

- Ezek szerint számodra nincs nyári szünet?
- Amikor a szokásos módon zajlik a bajnokság, hetente egy mérkőzést játszunk, akkor mindig akad egy-két óra, amikor a kiszemelt játékosokat térképezzük föl. A sűrű program miatt most erre a részemről nem jutott idő. Benczés Miklós korábban elkezdte a munkát, vasárnaptól kezdve viszont én is csatlakoztam hozzá, hogy a lehető legjobb játékosok kerüljenek Diósgyőrbe.
A családom egész évben tolerálja a távollétem, hogy egy labdarúgó-edző nem heti 40 órát dolgozik, hanem sokkal többet, ráadásul hétvégén is. Ebben a két hétben ismét megpróbálom a lehetetlent, bepótolni az év közben tőlük elvett időt. A munkát és a családot megint úgy fogom összeegyeztetni, hogy csak akkor ülök le a számítógép elé, amikor a gyerekek már lefeküdtek. 

- Mivel jó munka és vidám temetés nincs, kellemes pihenést kívánunk!
- Még mielőtt befejeznénk a beszélgetést, ha osztályoztam a csapatom teljesítményét, akkor engedd meg, hogy a szurkolóknak is adjak egy kitűnőt. Amikor megérkeztem, éppen sztrájkoltak, de nem kérleltük őket, hanem keményen dolgoztunk, mert a csapat játékával akartuk kivívni az elismerésüket. Elnyertük a bizalmukat, visszatértek a lelátóra, és utána jóban rosszban velünk tartottak. Az utolsó fordulókban leromboltuk, amit eddig felépítettünk, de tudom, hogy a bajnoki rajton ismét mellettünk áll majd a szurkolótábor, mert csakis együtt lehetünk sikeresek! Kellemes nyarat kívánok minden szurkolónknak, találkozunk augusztus 15-én!